Mali Katalin orgonaművész > Orgona hangszer

Orgona hangszer

Az orgona története menü alatt megpróbáltam részletesen összeszedni, hogy mit lehet tudni az orgona fejlődéséről, hol, hogyan használták.

Szeretnék segítséget nyújtani avval is, hogy az általam ismert orgonák diszpozícióját és tulajdonságait bemutatom, hátha könnyebben eligazodnak látogatóim. Igényeiknek megfelelő hangszert találnak és segíthet a koncert kiválasztásában is.

ORGONA, A HANGSZEREK KIRÁLYNŐJE

… ez jut eszébe mindenkinek, ha meghallja azt, hogy orgona. Ez a hangszer méltán vívta ki magának ezt a jelzőt. Hiszen hangzásával nem vetekedik semelyik másik hangszer sem. Mitől ez az egyedi hangzás? Lássunk egy kis ismertetőt az orgona működéséről.

Képzeljünk el egy zenekart. Sok zenész különböző hangszeren együtt játszik a karmester irányításával. Az orgonánál a karmester maga az orgonista, a különböző hangszerek pedig az orgonában levő sípsorok. A regiszterek segítségével ki lehet választani, hogy éppen melyik „hangszeren” szeretnénk játszani. Kihúzzuk azt a regisztert például, hogy fuvola, és az orgona fuvolahangon szólal meg. De kedvünk szerint válogathatunk az orgona sípsoraiból, kihúzhatjuk a trombitát, fagottot, vagy akár a gambát. Vagy ezeket egyszerre, s máris kész saját „zenekarunk”.

Az orgonában sípok vannak, ezek adják a hangot. A sípok megszólalásához levegő kell. Apáink, nagyapáink gyerekkorukban rendszeresen ott álltak, az orgona mellett, és taposták a nagy fújtatókat, ami a levegőt biztosította az orgona számára. Ma ez már elektromosan működik. A motor a szélládába juttatja a levegőt, innen a levegő a sípokhoz egy szeleprendszeren keresztül jut el. A szelepek biztosítják, hogy mindig az orgonaművész által kívánt sípok szóljanak. A motor, a szélláda, a szeleprendszer és a sípok az orgonaszekrényben helyezkednek el.

A sípok hangjain szól tehát az orgona. A sípok különböző méretűek, találhatunk néhány centiméterest vagy akár több méterest is. A sípoknak két fajtája van, a levegőoszlop rezgésbe hozásának módja szerint. Megkülönböztetünk egymástól ajaksípokat és nyelvsípokat. Az ajaksípok hasonlóképpen működnek, mint a furulya. Az orgona sípkészletének körülbelül 85 %-át teszik ki. Fajtái lehetnek nyitott, fedett, kónikus (kúp alakú), cillindrikus, kupakos, félfedett, stb. Lehetnek fémből (ón és ólom ötvözet, esetleg réz) vagy fából (ekkor lapokból összeállított négyzetes hasáb formájúak). Gyakori ajaksíp regiszter elnevezések: principal, flöte, oktave, mixtura, cimbel, salicional, gamba, stb. A nyelvsípokban egy kis sárgaréz lemezke, a „nyelv” rezgésbe jön, ami a tölcsérben lévő levegőoszlopot is rezgésbe hozza. Így jön létre a jellegzetes nyelvhangzás. Példák nyelvsípokra: trompete, oboa, regal, vox humana, stb. A regiszter hangmagasságát hosszúságmértékkel, lábszámmal adják meg (8 láb, 4', 2 2/3', stb.).

Az orgona szerves része a játszóasztal. Itt található a billentyűzet vagy billentyűzetek, attól függően, hogy hány manuálos az orgona. Valamint a pedál, amit lábbal szólaltatnak meg. A billentyűzetek, más néven művek (Werke) lehetővé teszik, hogy a különböző regiszterek legkülönbözőbb variációit létrehozzuk. Képzeljük el ezeket, mint különálló kis orgonákat, amiket egyszerre lehet működtetni. A leggyakoribb billentyűzetek elnevezései: Főmű (Hauptwerk), Pozitívmű (Positiv), Mellmű (Brustwerk), Felsőmű (Oberwerk), Redőnymű (Schwellwerk), valamint a Pedálmű (Pedalwerk). A regiszterkapcsolók is a játszóasztalon vannak, ezek lehetnek lefelé vagy felfelé billenő keskeny fa, csont, műanyag, stb. lapocskák, vagy kihúzható gomb formájúak. A regiszteren levő felirat mutatja a nevét és lábszámát. A játszóasztalon van a henger valamint a redőny működtetéséhez szükséges pedál is. Egyéb pedálok vagy az ún. pisztonok segítik a játékost, hogy bizonyos regisztereket vagy a kopulákat lábbal is kapcsolni tudja. Némelyik modern orgonán már található setzer-kombináció is, amely lehetővé teszi, hogy a különböző regisztrációkat előre beprogramozva egy gombnyomással kapcsolni lehessen. A játszóasztalt az orgonaszekrénnyel összekötő szerkezet a traktúra, amely lehet mechanikus, pneumatikus vagy elektromos a szeleprendszer működtetési módjától függően.

Az egyik leggyakrabban feltett kérdés az orgonával kapcsolatban, hogy „Hány sípja van?”. A kérdést, mint ahogy fentebb láttuk, nem olyan egyszerű megválaszolni, lévén egy orgonának több ezer sípja is lehet. De számoljunk csak utána! Egy orgonának kb. 85-ször annyi a sípja, mint a regisztere. Rendszerint a manuál mindegyik billentyűjéhez tartozik a regiszterből legalább egy síp. Egy manuálnak általában 58 billentyűje van, a pedálnak 30, az átlagos orgonáknak többnyire 20-40, a falusi templomok és kisebb termek orgonáinak 10-20 regisztere van. De vannak egészen nagy, 80, 100, 150, 200 regiszteres orgonák is. Hány sípja is van az orgonának? Jó számolgatást!

KIS ORGONA ABC

ajaksíp: a levegőoszlopot az ún. magrésen áthaladó, a felső ajak peremén megtörő szél hozza rezgésbe.

elektromos traktúra: a pneumatikus traktúra fúvócskáját billenőmágnes helyettesíti.

fújtató: egyenletes szelet hoz létre, amely a szélcsatornán keresztül a szélládákba jut. Régen kovács- vagy redősfújtató volt, ma már ez motorral működik.

henger: előre beprogramozott dinamikai változást lehetővé tevő szerkezet.

játszóasztal: itt kezeli az orgonista a billentyűzetet, a pedált, itt találhatók a regiszterkapcsolók, a redőny, a henger valamint a kombinációk, különböző, a játékost segítő gombok, kapcsolók.

kopulák: a különböző manuálok összekapcsolását segítő szerkezet.

lábszám: a regiszter hangmagasságát meghatározó mértékegység. A 8' (lábas) nyitott regiszter legmélyebb sípja 8' hosszú (2,38 méter) és a C hangot szólaltatja meg.

manuál: kézi billentyűsor (manus – kéz), terjedelme többnyire 4-5 oktáv (C-a''').

mechanikus traktúra: a billentyűk közvetlenül szabályozzák a sípokat megszólaltató szelepeket, különböző húzólécek, tengelyek, karok, stb. segítségével.

menzúra: a sípok átmérőjének méretezése, hosszúságának és átmérőjének aránya. Meghatározza a sípok hangszínét.

nyelvsíp: a levegőoszlopot egy rugalmas fémlemez, a „nyelv” hozza rezgésbe.

orgonaszekrény: itt helyezkednek el a sípok, a szélládák, a szeleprendszer, valamint a motor.

pedál: lábbal játszható billentyűsor (pes – láb) terjedelme 2-2 ½ oktáv (C-f').

pneumatikus traktúra: a billentyűk és a szélláda valamint a sípok közötti kapcsolatot csőrendszerrel (légnyomásos működtetéssel) érik el. A húzólécszerkezet szerepét kis fúvócskák és ólom szélvezetőcsövek látják el.

redőny: nyitható-zárható, külön pedállal működtethető szerkezet, amely lehetővé teszi a dinamika folyamatos változtatását.

regiszter: az orgona különböző hangszínű és jellegű változatainak (játékainak) egyik gyűjtőneve, egy-egy sípsor megnevezése.

regisztráció: a különböző regiszterek kombinációja az előadott mű igénye szerint.

setzer-kombináció: lehetővé teszi a játék közben a játékos számára a gyors regiszterváltást, amit előre be lehet programozni.

szeleprendszer: a szélláda és a sípok között lévő rendszer, amely a sípokba irányuló levegő útját szabályozza.

szélláda: feladata a levegőt összegyűjteni a sípok alatt, és azt az orgonista irányításával a sípokba irányítani. Minden klaviatúrához, valamint a pedálhoz tartozik legalább egy szélláda. Két fő formája: billentyűrekeszes és regiszterrekeszes.

traktúra: a billentyűket a szélládával összekötő rendszer.